Dr. Zajkás Gábor: Žalúdočné ochorenia a liečivá minerálna voda Parádi kénes

Egy kis történeti áttekintés

A parádi völgy nyugati végén a Széchenyi-hegyből fakad a két „Csevice” forrás, melynek vize "Parádi víz” néven kerül forgalomba. Parádsasvár ezen forrásoknak, valamint az Orczy család által építtetett és még ma is üzemelő üveghutának köszönheti hírnevét, 1905-ig a gyár kizárólag gyógyszeres üvegeket és a parádi ásványvíz forgalombahozatalához szükséges palackokat gyártott.

Mint a gyógyvizekkel gyakran megesik, a parádi vizet is hamarább találták meg az állatok, mint az emberek. A nyájaikat legeltető pásztorok észrevették, hogy állataik, akármilyen szomjasak is, otthagyják a mezőkön fakadó forrásokat, s mindig egy-két megszokott forráshoz sietnek. Később maguk a pásztorok is megkóstolták ezt a vizet, és lassanként elterjedt a csevice híre. A parádi gyógyvizekről a magyar orvosi világ eléggé későn, csak a XVIII. század derekán szerzett tudomást: Bél Mátyás, a tudós pozsonyi professzor 1735-ben már említi a parádsasvári kénes savanyúvizet.
A parádi gyógyvizek tulajdonképpeni felfedezése 1763-ban történt, amikor Markhót Ferenc, Heves megye tiszti orvosa részletes leírást közölt róluk. A parádsasvári csevice források vizeinek első vegyelemzését dr. Kitaibel Pál végezte 1798-ban, majd 1827-ben prof. Meissner pontosabb vizsgálatnak vetette alá e forrásokat. A parádi kénhidrogénes savanyúvíz vulkáni utóhatások terméke.

A Csevice I. forrás fölé, amely a kék címkés Parádi kénes gyógyvizet adja, 1827-ben ivócsarnokot építettek, mellette pedig fürdőház épült. 1881-ben annyi változás történt a környéken, hogy lebontották a régi fürdőépületet, s helyébe egy hatalmas park közepén a károlyi-család reneszánsz stílusú kastélyt építtetett Ybl Miklós tervei alapján. A kastélyt „Sasvárnak” nevezték el, innen kapta a helység a mai nevét - Parádsasvár. 1892-ben pedig, szintén Ybl Miklós tervei alapján építették fel a pagodaszerű, színes majolikával fedett palackozóhelyiséget.

Gyógyvizek alkalmazása a gyógyításban

A gyógyvizek gyomorbetegségekben történő alkalmazásának részletes elemzésével már a Dr. Schulhof Ödön által szerkesztett és nagy részben írt, 1957-ben kiadott klasszikus munkában, a több mint ezer oldalas „Magyarország ásvány- és gyógyvizei” című könyvben találkozhatunk az alkalikus vizeket bemutató fejezetben. Ezek közé a vizek közé tartozik a Parádi kénes elnevezésű, több mint 200 éve használt, kitűnő gyógyvíz is, amely alkalikus víz (1,8 g/l hidrogénkarbonát tartalmmal) de jellegét meghatározza a literenként 6 mg kén is.

Schulhof leírja, hogy hosszú ideig vitás volt - csökkenti, vagy fokozza a gyomornedv elválasztást az alkáli-készítmény és az alkalikus gyógyvíz. Alapos irodalomkutatás és elemzés után a következő megállapításra jutott: a gyomornedv elválasztást fokozó, vagy csökkentő hatás attól függ, hogy fogyasztása éhgyomorra, vagy étkezés közben történik. Két órával étkezés előtt fogyasztva az alkalikus gyógyvíz csökkenti a gyomornedv elválasztást, a táplálékkal együtt azonban fokozza.

Ez a felismerés igen nagy jelentőségű a Parádi kénes gyógyvíz alkalmazását illetően, hiszen étkezés előtt fogyasztva kedvező hatású a hiperaciditásban, hiperacid gastritisekben. Ezt azzal magyarázzák, hogy az üres gyomorból gyorsan a bélbe kerülő gyógyvíz reflektorikus hatást kiváltva gátolja a gyomornedv elválasztást. A beteg panaszainak további enyhülését eredményezi a gyógyvízben lévő kén, amely nyákoldó hatású, ennek következtében a gyomor nyálkahártyája megtisztul a keletkezett gyulladásos váladéktól. A kén hatására a gyomormozgások felgyorsulnak és így az alkalizált gyomortartalom rövid időn belül távozik a gyomorból. Mindezek eredményeként a beteg a gyógyvíz elfogyasztása után nem sokára megkönnyebbülést érez, panaszai enyhülnek.

Étkezés közben alkalmazva a gyomornedv elválasztást csökkentő hatás nem elég erős és tartós, a táplálékok pedig ismét serkentik a savtermelést. Mind az előbbi, mind az utóbbi hatásokat állatkísérletekben igazolták és emberen is megfigyelték.

Mind a savtúltengés, mind a savhiányos gyomorhurut esetében 1-2 dl Parádi kénes gyógyvíz elfogyasztása elégséges a kedvező hatás eléréséhez, de fel kell hívni a beteg figyelmét az elfogyasztás időzítésére – két órával étkezés előtt, vagy éppen az étkezéssel egy időben történjék, attól függően, hogy a kezelőorvos milyen hatást szándékozik elérni.

Érdemes megemlíteni még, hogy a Parádi kénes gyógyvíz alkalmazása bőséges, lakomaszerű étkezések után, nemcsak elősegíti az emésztést, hanem a gyomor- és bélmozgás fokozása által a túlterhelés okozta sok kellemetlen tünet (puffadás, gyomortáji nyomás, rossz közérzet) gyorsan enyhíthető napi, ill. alkalmankénti 2‑3 dl fogyasztásával. Egyes szakértői vélemények szerint, a gyógyvíz alkoholfogyasztással egybekötött mulatozások közben fogyasztva megakadályozza, másnap fogyasztva pedig enyhíti a másnapos gyomor nemkívánatos tüneteit.

Hazánkban a Parádi kénes gyógyvíz nagy múltjának köszönhetően nemcsak a háztartásokban, hanem a magyar kórházakban (kiemelten a Parádfürdői Állami Kórházban) is fontos szerepet tölt be a kezelések kiegészítőjeként történő alkalmazása.