A „Hunyadi János” gyógyvíz terápiás alkalmazása sebészeti betegeken

Az adynámiás ileus egyes esetei a hasi sebészetben változatlanul jelentős problémát jelentenek. A „maladie postoperatoire” részlet jelensége a bélmotilitás csökkenése, vagy hiánya. A bélrendszer adynámiája bizonyos fokban minden hasi műtét után fellép, mert a műtéti trauma a neuromuscularis apparátus időleges gátlást okozza. De nemcsak a műtét, hanem a postoperatív állapot jellegzetességei is elősegítik a bél adynámia kialakulását. Ilyenek a fekvés, a sebfájdalom, a légzésdepresszió, a rekeszmozgás és a bélfaltónus csökkenése. A fájdalomcsillapítók is csökkentik a bélfal tonusát, az idegek ingerelhetőségét, a székelési reflexet.

A műtét után a motoros funkció a gastro intestinál s traktus egyes szegmentjeiben fokozatosan tér vissza. A vékonybél perisztaltika 24 órán belül, a gyomor-motilitás 48 órán belül újra megjelenik, de a colon bénulása 3-5 napig is fennállhat. Gyakran nehéz éles határt vonni a még „fiziológiás postoperativ ileus” és a belek már kórossá váló tartós hypofunkciója között.
Ahelyett, hogy szelek távoznának és éhségérzet jelentkezne a harmadik postoperativ nap tájékán, a beteg közérzete rossz, puffadtnak érzi magát, az ételeket nem kívánja, fizikális vizsgálattal meteorizmust észlelünk, bélhangokat nem hallunk. Az adynamia megszüntetésére ilyenkor először a legegyszerűbb eljárásokat alkalmazzuk: szélcsövet, beöntést adunk, vagy hashajtást végzünk. Természetesen a hasi műtéteket követő súlyos postopperatív ileus korszerű megoldása a sympatholytikus kezelés, melyet Petri foglalt össze.

A bélmozgások megindítására olyan egyszerű hashajtót kerestünk, amely viszonylag gyorsan és a beteg számára kellemesen biztosítja a műtét utáni első székürítést, ugyanakkor nem okoz bélfalizgalmat, viharos perisztaltikát, erős kólikás fájdalmat, alhasi vérbőséget.

A természetes gyógyvizek közül kipróbáltuk a „Hunyadi János” keserűvizet, amelyet már 1863. óta használnak hashajtásra. Ezt a glaubersót, keserűsót és konyhasót tartalmazó budai keserűvizet elsősorban belgyógyászati betegeknél alkalmazzák ivókúrák formájában, így krónikus obstipációnál, az epehólyag és az epeutak megbetegedéseinél, hepatopathiák, krónikus pancreatitis egyes eseteiben.