Dr. Zajkás Gábor: Gyógyvizek szerepe emésztőrendszeri panaszok és betegségek kezelésében

A gyógyvizek eredményes alkalmazása emésztőszervi betegségek kezelésében több mint száz éves múltra tekint vissza. Ezek közé a gyógyvizek közé tartoznak az un. szulfátos, azaz keserűsós és glaubersós, valamint a kénes gyógyvizek.

A szulfátos gyógyvizek egyes epebetegségekben kedvező hatással rendelkeznek. A glaubersó oldat epeelválasztásra kifejtett hatását - kutyán végzett állatkísérlet - már 1888-ban közölte egy Rutherford nevű szerző a Review of Medicine című orvosi lapban. Rövidesen emberen is megerősítették a glaubersó epeelválasztást fokozó hatását.

A keserűsó és a glaubersó (Hunyadi János és Mira gyógyvíz, Ferenc József keserűvíz) hatóanyagai fokozzák a májban az epe-elválasztást. E koleretikus effektuson kívül epehólyag összehúzódást kiváltó, epehajtó, azaz kolagóg hatása is van a szulfátos gyógyvizeknek. A keserűsót és glaubersót tartalmazó gyógyvizek elfogyasztása után az epehólyagban pangó epe kiürül, ez a beteg panaszainak jelentős enyhülésével, csökkenésével jár. Az epeelválasztás fokozódása következtében az epehólyag friss epével töltődik fel. A hatás eléréséhez naponta 1-2 alkalommal 1-3 dl Mira víz 4-6 héten át, a Hunyadi János gyógyvízből pedig naponta 2-3 dl mennyiség elfogyasztása javasolt.

A Parádi kénes gyógyvíz is rendelkezik epehajtó tulajdonsággal, elfogyasztása után mintegy negyedóra múlva epehólyag-összehúzódás következik be. A Parádi gyógyvízből rendszerint egy pohárnyi mennyiség javasolt epepangás megszüntetésére.

A szulfátos gyógyvizek és a Parádi kénes gyógyvíz egyaránt alkalmazható epekőképződés megelőzésére is. E gyógyvizek által eredményezett rendszeres epehólyag-kiürülés esetén ugyanis az epefolyadékban két epehólyag összehúzódás között a koleszterin koncentráció nem éri el azt a kőképződéshez szükséges töménységet, amikor koleszterin kristályok csapódnak ki. Másrészt a kiürülést követő friss epében a koleszterin oldatban tartó képesség, a nagyobb epesav- és lecitin koncentráció miatt még jelentős, ennek köszönhetően is csökken a kőképződés kockázata. A gyakori kis étkezésekből álló étrend hasonlóan kedvező hatású.

A „Magyarország ásvány- és gyógyvizei” című, csaknem fél évszázada megjelent vaskos monográfiában Schulhof Ödön azt írja: „A belekben a keserűvízek és a glaubersós vizek hatásmódját szulfáttartalmuk, illetve a szulfát élettani tulajdonságai határozzák meg”. A hatás annak köszönhető, hogy a szulfátsókat tartalmazó gyógyvizek a belekből csak kis mértékben szívódnak fel, különösen a keserűsó (magnéziumszulfát) gátolja igen erélyesen a folyadék felszívódást. A bélben megnövekedett folyadékmennyiség, valamint az ásványvíz koncentrációja határozza meg a szulfátos vizek hashajtó, székletürítést megindító hatását. A hipertóniás gyógyvíz a belekben vizet tart vissza, ezáltal felhígul, mintegy izotóniássá válik. A hashajtóhatás tehát részben a rosszul, nehezen felszívódó szulfát sók, részben a megnövekedett folyadékmennyiség bélfalra gyakorolt, bélmozgást serkentő tulajdonságának eredménye. Hozzáadódik ehhez az, hogy a bélben a szulfátokból keletkező kénhidrogén bélmozgást élénkítő hatása is.

A tömény keserűvizek hatásukat csak órákkal az elfogyasztás után fejtik ki, ugyanis a székletürítés megindulásához szükség van a felhígulásra. A csapvízzel kevert, közel izotóniás szulfátos gyógyvizek eredményessége már elfogyasztás után 1-2 órával tapasztalható. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyszeri hashajtás céljára tömény, a kúraszerű kezelésre hígított szulfátos gyógyvizet célszerű alkalmazni. A hipertóniás, vagy izotóniás gyógyvíz használata a kezelőorvos döntése, elsősorban a beteg állapotától függ.

A hashajtáshoz mintegy 3 g szulfátra van szükség, a magyarországi szulfátos gyógyvizek közül a Hunyadi János glaubersós vízből nem egészen 1,5 dl, a Ferenc József keserűvízből mintegy 2 dl, és a Mira glaubersós vízből 3 dl tartalmaz ennyi szulfátot.

A fentiekből következően egyszeri hashajtáshoz a Hunyadi János gyógyvízből és a Ferenc József keserűvízből 1,5, illetve 2,0 dl ajánlott, az utóbbi csapvízzel hígítva. A Mira glaubersós gyógyvízből ugyancsak 3,0 dl javasolható.

A szulfátos gyógyvizek alkalmazása ellenjavallt heveny gyomor-bélhurut, vérző gyomor-, nyombélfekély, idült gyulladásos bélbetegségek, spasztikus kolon, heveny epehólyag gyulladás esetén.

Tekintettel a fentiekre e gyógyvizek használata előtt meg kell kérdezni a kezelőorvos véleményét!