Dr. Zajkás Gábor: Emésztőrendszeri panaszok, betegségek és egyes gyógyvizek szerepe kezelésükben

Az emésztőrendszeri betegségek és panaszok egy részének kezelésére több mint száz éve ajánlják az orvosok, és használják a betegek azokat a gyógyvizeket, amelyek a szulfátos, keserűsós, glaubersós, valamint a kénes vizek csoportjába tartoznak.

A belekben a keserűvizek és a glaubersós vizek hatásmódját szulfáttartalmuk, illetve a szulfát élettani tulajdonságai határozzák meg – írja Schulhof Ödön az 1957-ben megjelent, Magyarország ásvány- és gyógyvizei című klasszikus monográfiájában. A hatás lényege az, hogy a szulfát a belekből igen nehezen szívódik fel, legnehezebben a magnéziumszulfát – keserűsó –, és a legerősebben ez a só gátolja ugyanakkor a belekből történő vízfelszívódást is. A belekben megnövekvő folyadékmennyiség az egyik tényezője a szulfátos gyógyvizek székletürítést megindító, székrekedést megszüntető hatásának. Másrészt a bőséges folyadék átmossa a bélcsatornát, leoldja a belek faláról a gyulladásos váladékot, a baktériumokat és ezek eltávolítása révén enyhíti a hurutos panaszokat, tüneteket is.

A hashajtó hatás kialakulásában fontos szerepet játszik a gyógyvízben lévő keserűsó, glaubersó koncentrációja is, a hipertóniás ásványvíz ugyanis előbb jelentős mennyiségű folyadékot tart vissza a bélben, ezáltal felhígul és közben izotóniássá válik, ekkor alakul ki a szulfátion rossz felszívódó képességének és a bőséges folyadék mennyiség bélfalra gyakorolt nyújtó-feszítő hatásának következtében a székletürítés. Az erősen hipertóniás vizek csak hosszú csak hosszú órák alatt fejtik ki hatásukat, a közel izotóniás – csapvízzel hígított – gyógyvizek elfogyasztása után már 1-2 órával megoldódik a székrekedés. A hipertóniás vagy izotóniás gyógyvíz használatát a kezelőorvos dönti el figyelembe véve a kívánt hatás bekövetkeztének sürgősségét.

A hashajtóhatás nemcsak az összetételtől, hanem a szulfát mennyiségétől is függ. A hashajtáshoz mintegy 3 g szulfát jelenlétére van szükség, ez határozza meg, hogy egyszeri hashajtás eléréséhez a különféle gyógyvizekből milyen mennyiségre van szükség, például a Hunyadi János gyógyvízből 1dl, ebben 3 g szulfát van.
A keserűvizek a bélben nyálkahártya vérbőséget is előidéznek, fokozzák a bélnedv termelését és a nyák-elválasztást. Hurutos állapotban a bélfalat nem izgató, a gyulladást nem súlyosbító izotóniás, vagy hipertóniás vizek ajánlottak, különösen előnyösek ilyenkor hashajtásra is a glaubersós gyógyvizek, a Hunyadi János és a Mira gyógyvíz, amelyek a hurutos állapotok kezelésére is alkalmasak.

Hatásuk csak részben alapul fiziko-kémiai tulajdonságon, nyilván szerepet játszik a kedvező eredményben a gyógyvízben oldott kalcium és szulfát gyulladáscsökkentő képessége is. A nehezen felszívódó ionok által visszatartott folyadék a bélfalat leöblíti, a baktériumokat és toxinokat továbbviszi magával és kiüríti, ezáltal javulnak a bél erjedéses, vagy rothadásos folyamatai, a kóros bomlástermékek nem kerülnek felszívódásra, hanem eltávoznak. A hurutos belekben a rendellenes bakteriális tevékenység eredményeként keletkező gázok meteorizmust és ezzel járó kellemetlen panaszokat okoznak, amelyek esetenként nehézlégzésben, szívpanaszok formájában jelentkeznek. Az állapotot előidéző ok tisztázása után idejében elrendelt glaubersós gyógyvíz a tüneteket hatásosan megszünteti, csökkenti.

Egyszeri hashajtásra a Hunyadi János glaubersós gyógyvízből, valamint a Ferenc József keserűvízből 1 dl elfogyasztása ajánlott, az utóbbit célszerű 1 dl vízzel hígítva, akkor gyorsabb lesz a hatás. A bélrenyheség tartós kezelésére a Ferenc József keserűvízből naponta 1-2 dl ajánlott.

A Parádi kénes gyógyvízben lévő kén – szulfid – hatására a bélmozgások gyorsulnak, ezáltal következik be a székletürítés, és székrekedés megoldódása. A Parádi kénes gyógyvíz a bélrenyheség kezelésének, illetve a székrekedés egyszeri megoldásának hatásos eszköze, 1-2 dl elfogyasztása már meghozza a kívánt eredményt.

A glaubersós gyógyvizek igen jó hatásúak bizonyos epebetegségekben is. A glaubersó hatására emberben és állatokban is fokozódik az epeelválasztás a májban. Másrészt a koleretikus hatáson kívül ezeknek a gyógyvizeknek kolagóg, epehólyag kiürítő hatásuk is van, a keserűsót és glaubersót tartalmazó gyógyvizek elfogyasztása után az epehólyagban pangó epe kiürül, megszűnik az epepangás. Ezeket a változásokat számos emberi megfigyelés, duodenális szondázás és ezáltal nyert epefolyadék elemzése igazolta.

A Mira glaubersós gyógyvízből az epeutak és epehólyag betegségeinek kezelésére naponta 1-2 alkalommal 2-3 dl elfogyasztása javasolt, idült panaszok befolyásolására 4-6 héten át célszerű folytatni az előbbi mennyiségek fogyasztását. A Hunyadi János glaubersós gyógyvízből naponta 2-3 dl elfogyasztása ajánlott epehólyag működési zavarok kezelésére.

A Parádi kénes gyógyvíz elfogyasztása után 15 perc múlva kíméletes epehólyag összehúzódás következik be, ezért ez a gyógyvíz is eredményesen használható az epepangás megszüntetésére, az epepangással járó panaszok kezelésére. Ehhez elegendő egy pohár testhőmérsékletű Parádi kénes gyógyvizet elfogyasztani lassan, kortyonként éhgyomorra.

A kolagóg és koleretikus hatással bíró gyógyvizek nemcsak az epebántalmak egy részének gyógyításában, kezelésében használhatók sikeresen, hanem az epekövesség megelőzésében is. A pangó, hosszabb ideje az epehólyagban tárolt epefolyadék bekoncentrálódik, ennek következtében a koleszterint oldatban tartó képessége csökken és koleszterin kristályok csapódhatnak ki az epében, amelyekre epefesték és további koleszterin rakódik és kialakul az epekő. Az étkezések, illetve a szulfátos és kénes gyógyvizek hatására bekövetkező rendszeres epehólyag kiürülés nyilvánvalóan megakadályozza ezt a folyamatot.

Ráadásul az epehólyag kiürülése után a hólyagba áramló friss, epesavakban gazdag epefolyadéknak még igen jelentős a koleszterinszint oldatban tartó kapacitása és csak jó néhány óra múlva következik be az epekőképződés kockázatát elérő koleszterin koncentrációnövekedés. A Hunyadi János és Mira glaubesós, illetve a Parádi kénes gyógyvízzel végzett ivókúra az epekőképződés megelőzésében is hatásos tényező.