Pergéné Kiss Edina: A Parádi Csevicék – 200 éve és napjainkban

A parádi völgy nyugati végén a Széchenyi-hegyből fakad a két „Csevice” forrás, mely "Parádi víz” néven kerül forgalomba. Parádsasvár ezen forrásoknak, valamint az Orczy család által építtetett és még ma is üzemelő üveghutának köszönheti hírnevét, 1905-ig a gyár kizárólag gyógyszeres üvegeket és a parádi ásványvíz forgalombahozatalához szükséges palackokat gyártott.

Mint a gyógyvizekkel gyakran megesik, a parádi vizet is hamarább találták meg az állatok, mint az emberek. A nyájaikat legeltető pásztorok észrevették, hogy állataik, akármilyen szomjasak is, otthagyják a mezőkön fakadó forrásokat, s mindig egy-két megszokott forráshoz sietnek. Később maguk a pásztorok is megkóstolták ezt a vizet, és lassanként elterjedt a csevice híre. A parádi gyógyvizekről a magyar orvosi világ eléggé későn, csak a XVIII. század derekán szerzett tudomást: Bél Mátyás, a tudós pozsonyi professzor 1735-ben már említi a parádsasvári kénes savanyúvizet. A parádi gyógyvizek tulajdonképpeni felfedezése 1763-ban történt, amikor Markhót Ferenc, Heves megye tiszti orvosa részletes leírást közölt róluk. A parádsasvári csevice források vizeinek első vegyelemzését dr. Kitaibel Pál végezte 1798-ban, majd 1827-ben prof. Meissner pontosabb vizsgálatnak vetette alá e forrásokat. A parádi kénhidrogénes savanyúvíz vulkáni utóhatások terméke.

A Csevice I. forrás, amely a kék címkés Parádi kénes gyógyvizet adja az ÉLPAK Rt. tulajdonában lévő palackozó üzem területén található. A forrás fölé 1827-ben ivócsarnokot építettek, mellette pedig fürdőház épült. 1881-ben annyi változás történt a környéken, hogy lebontották a régi fürdőépületet, s helyébe egy hatalmas park közepén a károlyi-család reneszánsz stílusú kastélyt építtetett Ybl Miklós tervei alapján. A kastélyt „Sasvárnak” nevezték el, innen kapta a helység a mai nevét. 1892-ben pedig, szintén Ybl Miklós tervei alapján építették fel a pagodaszerű, színes majolikával fedett palackozóhelyiséget. Az ásvány- és gyógyvíz palackozása jelenleg is eb­ben a helyiségben folyik, amely korábban ivó­csar­nokként is szolgált.

Erdey Pál, Orvostudor, Debrői Uradalmi- s Parádi Fürdőorvos, a Budapesti Kir. Orvosegylet levelező, s a Magyar Kir. Természettudományi Társulat Rendes Tagja 1853-ban megjelent Parádi gyógyvizek c. könyvében így ír róla: „A Csevicze tökéletesen tiszta, szín nélküli, s annyira átlátszó, hogy medenczéje fenekén mindent láthatni; ez homokkővel vegyült kovakő. A víz kisebb nagyobb hólyagok fölpattanásával bugyog ki a forrásból, hólyagocskák képeződnek akkor is, ha az edénybe felfogott víz felrázatik. Szaga ollyan mint a záptojásé, ezt nagyon észre lehet venni, ha a víz az orrhoz illesztetik, ezen szaghoz több napokigi Parádon tartózkodás által még nem szokottak a kúthoz közeledtökkor, 3-4 lépésnyire azt igen észrevehetőleg érezik. Íze kellemetesen savanyú. Hévmérséklete a legforróbb nyári napokban 10° fölül nincsen, közönségesen 8-9° Reaumur szerint, tehát az mi legtöbb hegyi forrásainké. … Jól bedugott, és száraz helyen tartott edényekben semmiféle változást nem szenved, úgy hogy nyáron is alkatrészei s természettani tulajdonai legkisebb változása nélkül is jól bedugott üvegekben messze földre elvitethetik.

Fő alkatrész a kén; ennek nagyobb mennyiségbeni jelenléte záptojás szagából, s salakjának égő széneni égetése közben adott fentebb említett tüneményekből eléggé kitünik, s ez pedig lég formában mint közkénegszesz találtatik ben, mi abból is kitetszik, hogy a kén az edénynek szabadbani tartásával, vagy tartalma melegitésével elszáll; bár pedig a kénszag nem olly fölötlő, mint számtalan kéndús hévvizeinkben, p.o. Pőstény, Harkány, Nagyvárad; a véghezvitt vegytani bontások szerint tartalmaz körülbelül annyit mint Szobráncz, melly kéntartalmára a most nevezetteket felülmúlja.

Mennyiségét, s hatását tekintve másodrangú alkatrész a szabad szénsav, melly olly nevezetes mennyiségben foglaltatik ben, hogy a legerősebb savanyúvizekhez közel áll, ismeretesebb savanyúvizeink közül szabad szénsav tartalomra cseviczénknél erősebb a rohitsi, borszéki, szulini, füredi, és bártfai; a szabad szénsav azonban a vízhez erősebben van kötve, mint a most említettekben, mi bizonyítható abból, hogy savanyt tartalmazó szer hozzáadása által nem okozhatik ugyan egyszerre olly nagy pezsgés, mint a most említettekben, de ez savanyú ízével együtt a Cseviczében sokkal tartósabb; még egy negyed óra után is pattognak föl a pohár oldalaihoz ragadt gyöngyhöz hasonló hólyagocskák, s illyenek a víznek csőveli felzavarása által újolag még nagy mennyiségben képeztetnek. Ezen állításokat azonban leghitelesebben bebizonyítja a tapasztalás, miszerint száraz, hideg helyen tartott csevicze több évek után is változatlanul megtartá erejét.

A hegyiolaj régi időkben nagyobb mennyiséggel foglaltathatott ben, mint most, mert Kietaibel erről, mint fő alkatrészről beszél, s a víz szagában előtünőnek jellemzé; Meiszner tisztán olly alkatrészekre szorítkozva, mellyek vegytani bontások által kikémlelhetők, erről halgat. Jelenleg olly nagy mennyiségben nincs cseviczénkben, hogy illatja által feltünnék, csak az italt követni szokott felböfögések utószagában van valami, mi valószinűleg a hegyiolajtól származik, a melly illat akkor, midőn levegő, s meleg által a víz szabad szénsavas, és kénes részei egészen elszállottanak, világosan kivétetik.

Földes, s égvényes savak szinte találtatnak a Cseviczében, mint azt a kémleti táblából láthatni, s azon három nagy hatású sónem - konyhasó, csudasó, s szénsavas szikéleg - mellyek a károly- és máriafürdőknek világhirű nevüket szerzettek, szinte ben létezik, csak hogy sokkal kisebb mennyiségben. Kietaibel az első számú forrásban, mellyet azért acidula nigra martiali sulfureának nevezett, 1798-ban vasat is talált; Meiszner 1827-ben semmit; s azóta történt több kémletek szinte nem, a miért is méltó joggal el lehet mondani, mit a nagyhirű Beudant nagy pathosszal, de igen helytelenül Bártfáról mondott: „elles ne renferment pas la moindre trace de fer.” …

Az ismert világban hideg kénsavanyúvíz a parádin kívűl nem található föl. A honi vizek közt legközelebb áll hozzá a Királyfalvi - Hontban, de ez sokkal melegebb - 15° s sokkal kevesebb szabadabb szénsavval bir - 20 kub. öl, - minthogy mint kénégvényes savanyúvíz.”

A köztudatba a Parádi víz „Parádi büdös víz” néven vonult be, s sokszor még ma sem egyértelmű mindenki számára, hogy két különböző típusú víz kerül forgalomba Parádi néven, a PARÁDI KÉNES gyógyvíz és a PARÁDI ásványvíz.

A kék címkés Parádi kénes gyógyvizet több mint 200 éve használják különféle emésztőszervi megbete­ge­dések kezelésére. A Dr. Schulhof Ödön által szerkesztett és nagy részben írt, 1957-ben kiadott klasszikus munkában, a több mint ezer oldalas „Magyarország ásvány- és gyógyvizei” című könyvben az alkalikus vizeket bemutató fejezetben találkozhatunk a Parádi kénes gyógyvízzel. Schulhof leírja, hogy hosszú ideig vitás volt - csökkenti, vagy fokozza a gyomornedv elválasztást az alkalikus gyógyvíz. Alapos irodalomkutatás és elemzés után a következő megállapításra jutott: a gyomornedv elválasztást fokozó, vagy csökkentő hatás attól függ, hogy fogyasztása éhgyomorra, vagy étkezés közben történik. Két órával étkezés előtt fogyasztva az alkalikus gyógyvíz csökkenti a gyomornedv elválasztást, a táplálékkal együtt azonban fokozza. Ezért tehát egyaránt alkalmas savtúltengéssel járó gyomor- és bélbetegségek, valamint savhiányos gyomor- és bélhurut gyógyítására attól függően, hogy étkezés előtt, közben vagy után fogyasztjuk.

Elősegíti az emésztést, megszünteti a puffadást. Az idült gyomorhuruttal járó kelle­metlen panaszok – gyomortáji fáj­da­lom, nyomásérzés, étvágy­ta­lan­ság, teltség­ér­zet, rossz közérzet igen hatásos gyógymódja ill. a terápia kiegészítője a Parádi kénes gyógy­­víz, mely rögtön a gyo­morba ju­tá­sakor kifejti nyák­oldó hatását. (A gyógyvíz egyik fő felhasználója e területen a Parádfürdői Állami Kórház.)

Borokkal együtt fogyasztva megakadályozza a másnaposság kialakulását, ill. másnapos állapotban fogyasztva enyhíti, ill. megszűnteti a másnapos gyomor kellemetlen tüneteit. A légzőszervek idült hurutos állapotainál igen kedvezően hat – nyákoldó, köptető hatása miatt. A gyógyvíz hatására a hörgőkben fokozódik a váladékkiválasztás, ezért a dohányzás okozta idült hörghurutban is ajánlott fogyasztása. Vizelethajtó hatásának köszönhetően értékes szerepet játszik a vesekőképződés megelőzésében, a vesemedencék és húgyutak tisztításában.

A kénes ivókúrák során kén rakódik le az ízületi porcokban, ez az oka annak, hogy mozgásszervi betegségek kezelésében kedvező hatást tapasztaltak a Csevice-vizes ivókúra alkalmazásával. A gyógyvíz az epebántalmak kezelésében is fontos szerepet tölt be. Elfogyasztása után mintegy 15 perc múlva kíméletes epehólyag-összehúzódás következik be, az epehólyag kiürítése az epepangással járó betegségek esetén része a kezelésnek. A kellő hatás eléréséhez célszerű egy pohár testhőmérsékletű gyógyvizet lassan kortyonként elfogyasztani éhgyomorra.

A zöld címkés Parádi ásványvíz a kastély udvarán található Csevice II. forrásból származik. A XIX. sz. végén a Vadakorma patak szabályozásakor Prihoda főkertész a Károlyi kastély mellett dinamittal robbantott és eközben csevicét talált, amelynek fizikai és kémiai tulajdonságai megegyeztek a Csevice I. forráséval. Ezen a helyen Papp Károly geológus professzor tovább ásatott, majd fúrással próbálkozott. Leírása szerint a miocén konglomerátumba érve oldalról olyan erőteljes édesvízbetörés jelentkezett, hogy azt betonozással sem lehetett kizárni, sőt egy 3 m-es kőagyagcső beépítése sem oldotta meg a víz keveredését. Ez a forrás kapta később a Csevice II. nevet. Az 1903-ban kiképzett kút a Károlyi birtok tartozéka volt, s feltehetően csak időszakonként, helyi fogyasztásra használták. A II. világháború után a Csevice I. forrásból származó gyógyvíz forgalmának növelése érdekében felmerült a Csevice II. forrás vizének palackozási lehetősége. A termelést 1957-ben kezdték meg szintén Parádi gyógyvíz néven, annak ellenére, hogy egy korábbi szakvélemény rámutatott, hogy a víz vegyi összetétele az üzemeltetés során „megváltozik és különleges kénes jellegét elveszíti”. Az üzemeltető vállalat végül a minőségi kifogások miatt 1969-ben úgy döntött, hogy 1970-től a forrás vizét Parádi szénsavval dúsított ásványvízként palackozza. A forrás napi vízhozama korlátozott ezért olyan értékes a nátrium-kalcium-hidrogénkarbonátos ásványvíz, mely gazdagon tartal­maz­za a mélységi kőzetek élettani szem­pont­ból nélkülözhetetlen sóit, nyomelemeit, ezért a szomjoltás mellett mineralizálja, azaz ásványi anyagokkal telíti a szervezetet.

Rend­kí­vül alkalmas a folyadék- és sóveszteség gyors pót­lá­sára. Mivel az ásványvíz bőven tartalmazza nemcsak a kalciumot, hanem a szervezetben annak beépítését segítő egyéb mikroelemeket (fluor ...stb.) is, így serdülőkorban elősegíti a csontok és fogak képződését, illetve megakadályozza azok pusztulását, ritkulását (terhesség, idős kor).

Étkezés közben, kortyonként fogyasztva, csökkenti a savhiányos gyomor- és bélpanaszokat.

A Parádi gyógy- és ásványvíz palackozása jelenleg is az 1892-ben épült, Ybl Miklós tervezte pagodaszerű palackozóhelyiségben folyik, de az üzem mára már jócskán kinőtte a helyiséget. A jelenlegi tulajdonos, az ÉLPAK Zrt., ezt felismerve 1999. őszén egy új üzem és irodaház építésébe kezdett a szomszédos telken. Az új üzem már a mai kor követelményeinek megfelelően, korszerű berendezésekkel felszerelten kerül majd átadásra várhatóan ez év őszén. A régi, műemlék épület pedig a lehetőségek szerint restaurálás után eredeti állapotába visszaállítva, ivócsarnoknak ajándékboltnak és múzeumnak ad majd helyet.

Irodalom: Dr. Dobos Irma: A Parádi Ásványvíz
Magyarország Vármegyéi és Városai, Heves Vármegye, Budapest 1909, „Parád gyógyfürdő” c. fejezet
Hevesvármegyei Ismertető és Adattár, Budapest 1936, „Parád” c. fejezet
???, ???? év, Parádsasvár