Prof. Dr. Halmy László: Mira-vizes ivókúra hatása a zsíranyagcserére és az epehólyag állapotára

A betegségek kialakulásáról és kezeléséről vallott nézeteink szinte évtizedek alatt változnak, de eközben nem változnak a föld mélyén nyugvó természeti kincseink, az ásványvizek és a gyógyvizek.
A nem eléggé megbecsült hazai kincseink sorában ott találjuk ásványvizeinket és gyógyvizeinket is. A sok évtizedes múltra visszanyúló felhasználás ellenére még a mai napig sem töltik be megfelelő helyüket az egészségmegőrzésben és a gyógyításban. Bizony, kevés azoknak a betegeknek száma, akiknek orvosuk – idült betegségük gyógyítása során, vagy azt követően a betegség kiújulásának megakadályozására – gyógyvizes ivókúrát írna elő. Se szeri, se száma azoknak a gyógyhelyeknek, ahova elődeink elutaztak, hogy gyenge gyomrukat, epebajukat vagy túltápláltságukat környezetváltozással egybekötve kezeltessék. A hosszú sétákkal – olykor kényszerű futással – járó ivókúra eredményében természetesen benne volt a gyógyhely hatása is, de vitathatatlan, hogy megfelelő javallat esetében a gyógyvizek értékelhető javulást tudtak biztosítani számos betegségben.

A gyorsuló életritmus és a rohamos tempóban fejlődő gyógyszeripar sokféle terméke háttérbe szorította ezt a kezelési formát. Ebben az is szerepet játszott, hogy sokkal könnyebb volt néhány tablettát bevenni, mint egy módszeres ivókúrát végigvinni. Ráadásul a gyógyszerek ára nem terhelte meg a pénztárcánkat.
Táplálkozásunk közben jelentősen átalakult. A szükséges többszörösét kitevő zsiradékfogyasztás jelentős terhet okoz az emésztő-és bélrendszernek, de a megnövekedett zsírraktárak- az elhízás- a szív- és érrendszer betegségeinek kialakulásában is jelentős szerepet játszik. Az elhízással együtt járó, fokozott koleszterinszintézis viszont epekő képződést segíthet elő. A renyhe epehólyag működése csökkent bélmozgáshoz és székrekedéshez vezet, amely a fogyókúrák során fokozódhat. A modern élet táplálkozási anomáliáinak megjelenése mellett érdekes, hogy az emberek jelentős része a természet adta gyógytényezők felé fordul. Ebben kétségtelenül szerepet játszhat a gyógyszerek árának drágulása is.
A sok évszázadra visszanyúló orvosi és gyógyszerészi ajánlások időnként korszerűtlennek tűnnek, de újabb ismereteink a gyógyvizek hatásairól ismételten szükségessé teszik azok vizsgálatát.
Vizsgálatunk célja annak megállapítása volt, hogy Mira-vizes ivókúrával kiegészített fogyókúra során hogyan alakul a betegek testsúlya, továbbá zsír- és szénhidrát-anyagcseréje. Ennek keretében a következő paraméterek vizsgálata volt a célkitűzésünk: testtömeg, testtömeg-index, haskörfogat, csípőkörfogat, zsírtömeg, zsírszázalék, alapanyagcsere, terheléses cukorgörbében mért cukorértékek összege, szérum koleszterin, szérum LDL-koleszterin, szérum HDL-koleszterin, szérum trigliceridszint és az úgynevezett májenzimek (GOT, GPT, gamma-GT) aktivitása, továbbá változik-e az epehólyag epehomok-tartalma.

Módszerek

A 15 beteget energiaigényük szerint napi 1000-1500 kcal tartalmú étrendre állítottuk be, belgyógyászati átvizsgálás, dietetikus interjú és tanácsadás után egy hónapos időtartamra. Étrendjüket kezelés alatt ellenőriztük. További 11 beteget az epehólyag-sludge ( epehomok ) változása alapján B módú ultrahangvizsgálattal észleltünk 1 hónapos ivókúra után. A testtömegmérés digitális kijelzésű elektromos mérleggel, az alapanyagcsere meghatározása Deltra-Trac műszerrel, a zsírtömeg és a zsírszázalék bioimpedencia-méréssel, a kémiai paraméterek rutin laboratóriumi módszerekkel kerültek meghatározásra. A Mira-víz adagja napi 3x2 dl volt. Az eredményeket egymintás t próbával értékeltük.

Eredmények

A kezelt betegek testtúlya 108,8 kg-ról 102,2 kg-ra csökkent (p < 0,05). Haskörkogatuk átlaga 126,0 cm-ről 119,8 cm-re (p = 0,004) testtömegindexük 38,6-ról 36,6 kg/m2 értékre csökkent.
A kezelés során a betegek zsírtömege mintegy 4 kg-mal, testzsírszázalékuk 2,4%-kal csökkent (p =0,005, illetve p < mint 0,05).
A 75 g dextrózzal végzett per os cukorterhelési görbe 4 pontjának átlaga 7,64mmol/l értékre csökkent (p = 0,01).
A szérum koleszterin- és a trigliceridszint jelentősen csökkent (6,35-5,42, illetve 1,6-1,25).
A HDL-koleszterin szintje nem változott.
Az aterogén LDL-koleszterin szintje 4,14-ről 3,38 mmol/l értékre csökkent (p < 0,05).
A betegek hepatikus enzimaktivitása- bár normális értékhatárokon belül – jelentősen csökkent.
A kezelés során a betegek alapanyagcsere-értéke nem növekedett, amely amellett szól, hogy a kezelés során stimuláns szereket nem szedtek (1900,67-1875,5 kcal/nap N.S.).
A kezelés megszakítása egy esetben vált szükségessé hasmenés miatt, mivel a beteg foglalkozásának ellátása nehézségeket okozott.
Az epehólyag tartalmának változását az 1. számú táblázat, az epeeredetű panaszok változását a 2. táblázat mutatja be.

Megbeszélés

A Tiszajenőről, korábbi nevén Jászkarajenőről származó Mira vizet 7 méter mélységből nyerik, 15 liter/perc mennyiségben. A nátriumszulfát (glaubersó) és magnéziumszulfát (keserűsó) mellett lényeges magnézium- és hidrogénkarbonát-tartalma is. Eddigi orvosi javallata az idült gyomor- és bélhurut, fekélybetegség, colitis mucosa, epekőbetegség, epepangás, székrekedés és cukorbetegségben mint adjuváns szer.

Ellenjavaslat akut gastroenteritisben, aktív gyomor- vagy vékony- bélfekély esetén, szívelégtelenségben és krónikus hasmenéssel járó betegségekben.

Tekintettel arra, hogy a lipid- és lipoprotein- anyagcsere központi szerve a máj, hiszen a táplálékkal bevitt bélből felszívódó zsiradék a nyirokrendszeren és vérpályán át elsődlegesen a májba jut – továbbá a szervezetbe termelődő lipidek és lipoproteinek termelési és eliminációs helye is egyúttal – feltételezhető, hogy diszlipidémiával járó májbetegség javuló állapota kedvezően befolyásolja a lipoprotein anyagcserét is. Az epe szekréciója a májsejtből az epeutakba aktív sejttevékenység eredménye, de a tartós epepangás is visszahat a májsejtek állapotára. Így joggal felmerül a kérdés, hogy javíthatunk-e a máj állapotán a lipid- és a szénhidrát-anyagcserén az epeürülés javításával.

Több évtizedre tekint vissza a Mira-víz epeürítésre, bélrendszerre és szénhidrátháztartásra gyakorolt hatásának vizsgálata.

Újabb módszerekkel célszerűnek látszott annak vizsgálata, hogy valóban észlelhetők-e mérhető hatások Mira-vizes ivókúra során.

Eredményeink értékelésében elsősorban a napi 1000-1500 kcal energiatartalmú, zsiradékszegény étrend jelentőségét kell hangsúlyoznunk. Nem hagyható azonban figyelmen kívül a Mira-vizes ivókúra adjuváns hatása sem. Az egy hónapos kezelés után észlelt, több mint 6 kilogrammnyi testsúlycsökkenésben a Mira-víz hatása feltételezhetően szerepet játszott, hiszen ez jelentősen meghaladta a szokásos testsúlycsökkenést. A hatás valószínűleg nem a vízterek csökkenéséből adódott, mivel a bioimpedanciával mért zsírtömeg szignifikáns mértékű csökkenését állapítottuk meg. Ez pedig a vízterek elektrolittartalmának értékét kifejező bioimpedanciától függ. A vízterek csökkenése esetén a zsírtömeg – mint kevésbé vezető szövet – nem csökkenhet bioimpedancia mérérse során.

Az elhízás következtében a szervezet szénhidrát-toleranciája csökken, a testtömegcsökkenés viszont javítja azt. Ugyanakkor korábbi megfigyelések szerint a Mira-vizes ivókúra kedvező hatást fejt ki az éhgyomorra mért vércukorra és a cukorterhelési görbe értékeire egyaránt. Feltehetően a máj-glikogéntartalma is növekszik.

A zsíranyagcserére gyakorolt kedvező hatások közül kiemelkedőnek tartjuk az aterogén LDL-koleszterin és a szérum triglicerid-szérum szintjének változását. Ebben – diétán kívül – szerepet játszhat a Mira-víz bélnyálkahártyára gyakorolt hatása, az epeürülés, valamint a májparenchyma változása. Utóbbi lehetőségét Frank már korábban felvetette, de mellette szólnak a vizsgálatunkban a „májenzimek” aktivitásának változásai is.

Az epe epesavas sók, bilirubin, koleszterin, foszfolipidek, zsírsavak, elektrolitok, fehérjék és víz elegyéből áll.

A koleszterin, bár az epének csak 5%-át alkotja, jelentős komponens. Vízben oldhatatlan és oldatlan tartáshoz az epesavas sók járulnak hozzá, mivel görbeszerűen körbe veszik a koleszterinmolekulát.
A foszfolipidek fokozzák ezt a hatást.

Az utóbbi két komponens a koleszterin körül úgynevezett kevert micellát képez. Az epefehérjék elősegítik mikrokristályok kialakulását, majd a kövek növekedését. Az epesludge vagy epehomok mucin, foszfolipid borítású vezikulumok, koleszterin-mikrokristályok és kalcium-bilirubinát együttese. Az epehomok a legtöbb epekőnek fő perkurzora. Ezért lényeges az epehomok felismerése ultrahangvizsgálattal, illetve az epehomok kiürítése az epehólyagból.

Összefoglalás

Célkitűzésünk annak vizsgálata volt, hogy Mira-vizes ivókúrával kiegészített fogyókúra során változik-e a zsír- és szénhidrát-anyagcsere. Napi 1000-1500 kcal tartalom étrend mellett súlyos mértékben elhízott betegek négy hétig napi 3x2 dl Mira-vizet kaptak. A szérum koleszterin, LDL-koleszterin, triglicerid és a per os cukorterhelési görbe, valamint egyes májeredetű enzimek aktivitásának a testsúlyra és a zsírtömegre nézve szignifikáns mértékű csökkenését észlelték, a kontrollcsoport adatainak kisebb mértékű csökkenése mellett. A betegek megfelelő székletürítésről számoltak be. A kezelés megszakítása egy esetben hasmenés miatt volt szükséges. Eredményeink alapján a hipokalóriás étrenddel végzett fogyókúra Mira-vizes ivókúrával történő kiegészítést javasoljuk, amely az elhízást kísérő diszlipidémiára és csökkent glukóztoleranciára is kedvező hatást gyakorolhat, továbbá az epehólyag epehomok-tartalmának kedvező változását is eredményezheti.

Forrás: (Medicus Anonymus 2001/10. IX.évf. 10. szám )